Önismereti és pszichológiai szemléletű  írások

Korunk egyik hatalmas félreértése, hogy kívül kell keresnünk azt, ami majd rendbe teszi az életünket. Például a tökéletes társat.

Egy idő után már nem azt látod, ami történik, nem a valóságot. Azt érzékeled csak, amit az addigi tapasztalataid alapján belelátsz.

A kapcsolatod minőségét vagy csúnyábban fogalmazva a párod igazi arcát nem akkor látod igazán, amikor minden rendben van. Amikor boldogok vagytok, van pénz, van egészség, van energiátok, jövőképetek… egyszóval előttetek a világ.

Aki a megvilágosodás – vagy más néven a felébredés – élményét keresi, gyakran valamilyen misztikus, varázslatos dolgot képzel el.Egy robbanásszerű, újjászületéshez hasonló eseményt, amely után mindent másképp lát. Mindent átlát és megért. Eluralkodik rajta a béke, a szeretet, és egyfajta Buddha-szerű életet kezd élni. Van, aki még az aurákat is...

Nem mindenki ugyanarra született.Van, aki egész életében harcos lesz és van, aki béketeremtő. Van, aki számol, elemez, mindent előre megtervez, más pedig ösztönből él. Van, aki menthetetlenül romantikus. És van, aki akkor érzi magát biztonságban, ha egyetlen egységnyi érzelmet sem mutat ki. És egyikük sem rosszabb a másiknál. Ez a lényeg.

Minél több emberrel beszélgetek, annál inkább azt látom, hogy a legtöbben önmagában véve nem pusztán "rossz párkapcsolatban" élnek, sokkal inkább egy régi mintát ismételgetnek. Sokszor hallom azt a mondatot, hogy: "Én mindent megtettem érte. "És amikor ezt valaki kimondja, mindig elgondolkodom, hogy mit jelent pontosan az, hogy mindent? Van, hogy...