Mások véleménye és a megfelelési kényszer – mennyire figyelnek ránk valójában?

Hogyan befolyásolja a megfelelési kényszer a döntéseinket, és miért adunk néha túl nagy hatalmat olyan emberek véleményének, akiknek később semmilyen szerepük nem lesz az életünkben?

Félsz, hogy mit gondolnak rólad mások? Elárulom neked: 

Le se szarnak, annyira el vannak foglalva magukkal és a saját megfelelési kényszereikkel.

Ha azért nem mersz megtenni valamit, mert félsz attól, hogy mit fognak gondolni rólad mások, van egy rossz hírem. Vagyis tulajdonképpen egy nagyon jó.

Közel sem foglalkoznak veled annyit, mint gondolod.

Tudom, ez elsőre nem hangzik különösebben felemelően. Senki nem szeret arra gondolni, hogy talán nem ő a világ közepe. Pedig ha egyszer ezt tényleg megérted, elképesztően felszabadító tud lenni. Elmondom neked, mi zajlik a fejekben a színfalak mögött.

Miközben te azon gondolkodsz, hogy mit fog gondolni rólad Pisti, Marika néni, a kollégád, a szomszédod vagy az a három ismerősöd, akikkel évente kétszer találkozol, jó eséllyel ők ugyanezt csinálják.

Csak saját magukkal.

Vajon mit gondolnak rólam? Nem voltam ciki? Nem beszéltem hülyeséget? Elég jól nézek ki? Mit szólnak hozzá, ha munkahelyet váltok? Ha vállalkozni kezdek? Ha negyvenévesen visszaülök az iskolapadba? Ha kiteszem az első videómat? Ha elválok? Ha egyedül utazom el? Ha valami egészen mást kezdek az életemmel, mint amit eddig vártak tőlem, vagy amilyennek ismernek engem?

Miközben mindenki attól retteg, hogy mindenki őt figyeli, mindenki elsősorban saját magával van elfoglalva.

Persze előfordul, hogy tényleg beszélnek rólad. Na és?

Valaki tesz egy cinikus megjegyzést. Más kinevet. Egy harmadik továbbad rólad valamit. Valaki szerint hülyeséget csinálsz. Más szerint túl sokat akarsz. Vagy éppen túl keveset.

Ez kellemetlen. És nem fogom azt mondani, hogy ne érdekeljen, hisz emberek vagyunk, társas lények, és mások megítélése igenis tud fájni.

Ha tanultál statisztikát, akkor érteni fogod, ha nem, akkor lentebb kifejtem: Súlyozd megfelelően ezeket a véleményeket. És ne csak aszerint, hogy ki mondta, hanem az idő szerint is.

Ugyanis te lehet, hogy három napig gondolkodsz azon az egy mondaton, amit valaki rólad mondott. Ő pedig öt perc múlva már valaki másról beszél.Te újrajátszod a fejedben. Elemzed. Megkérdőjelezed magad. Esetleg megváltoztatod miatta a döntésedet.

Ő pedig lehet, hogy másnap már arra sem emlékszik, pontosan mit mondott.

Ha csúnyán akarnám kifejezni magam, akkor azt mondanám, hogy azért, mert van, akinek a szarkeverés az élete, de olyan is van, hogy akinek kevés inger van az életében, az máséban keresi azt meg. Neked ez mindegy.

De az már nem, hogy mekkora benned a megfelelési kényszer. És hogy később milyen árat fizetsz ezért. Mert miközben próbálsz megfelelni, időt, figyelmet, energiát és néha konkrét életdöntéseket áldozol fel azért, hogy fenntarts egy képet magadról más emberek fejében.

Nem teszed ki azt a videót.

Nem kezdesz bele a vállalkozásba.

Nem jelentkezel az egyetemre.

Nem mondod el, amit gondolsz.

Nem utazol el.

Nem lépsz ki valamiből.

Nem mész bele valamibe.

És az évek csak repülnek…

Majd egyszer visszanézel, és azoknak az embereknek, akiknek a véleménye miatt annyi mindent nem tettél meg, már semmilyen szerepük nincs az életedben.

Akkor megérte ez a sok hűhó a semmiért?

Egy ember, akivel tíz év múlva talán már nem is beszélsz, ma képes befolyásolni egy olyan döntésedet, amelynek a következményeit tíz év múlva is te fogod viselni.

Nem Ő.

Te.

Persze ne ess át a ló túloldalára, mert ebből nem az következik, hogy szarj mindenkinek a véleményére. Vannak emberek, akiknek érdemes meghallgatnod a véleményét. Akik ismernek. Akik szeretnek. Akik mernek ellentmondani neked. Akik nem azt mondják, amit hallani szeretnél, hanem amit szerintük hallanod kell.

Néha tényleg te készülsz hülyeséget csinálni, és rohadt jól jön valaki, aki ezt időben kimondja.

A különbség az, hogy meghallgatod mások véleményét, vagy engedélyt kérsz tőlük a saját életedhez.

Az első bölcsesség lehet. A második könnyen börtönné válhat.

Úgyhogy mielőtt legközelebb azért nem teszel meg valamit, mert azon gondolkodsz,
"Úristen, mit fognak szólni?",
tegyél fel magadnak egy másik kérdést:

Ennek az embernek a véleménye öt év múlva is fontos lesz számomra?

Ha nem, akkor gondold végig, tényleg akkora hatalmat akarsz-e adni neki, hogy már ma beleszóljon abba, milyen lesz az az öt éved.