Ki vagy valójában, amikor lehullanak a szerepek?
Nem mindenki ugyanarra született.Van, aki egész életében harcos lesz és van, aki béketeremtő. Van, aki számol, elemez, mindent előre megtervez, más pedig ösztönből él. Van, aki menthetetlenül romantikus. És van, aki akkor érzi magát biztonságban, ha egyetlen egységnyi érzelmet sem mutat ki. És egyikük sem rosszabb a másiknál. Ez a lényeg.
Nézd meg a kutyákat: Egy tacskóból hiába akarsz cane corsót nevelni, nem fog menni. Ahogy egy agarat sem fogsz tudni megtanítani arra, hogy egész nap birkákat tereljen. Nem azért, mert buták. Pont ellenkezőleg: Annyira önazonosak, hogy képtelenek erre a színházra. Egyszerűen másra születtek és azt élik. Más az idegrendszerük, mások az ösztöneik, más az egész működésük.
És bármennyire fura is, valahogy mi emberek is hasonlóan működünk. Csak velünk történik valami más is, amit úgy hívunk, hogy befolyásoló tényezők.
A világ elkezdi eldönteni helyettünk, hogy milyennek kellene lennünk. Szembeállít minket az alaptulajdonságainkkal. Lassan már azt várjuk, hogy mindenki minden legyen egyszerre.
A férfinak dominánsnak kell lennie. A nőnek titokzatosnak. A romantikus embernek hidegnek. Az érzékeny embernek kőkeménynek. A csendesnek extrovertáltnak. Az extrovertáltnak komolynak.És mire harmincéves leszel... már azt sem tudod, hogy valójában milyen vagy.
Aztán jönnek a csodálatos trendek. TikTok. Instagram. Randiappok. Mindenki ugyanúgy beszél. Ugyanúgy néz ki. Ugyanazokat a mondatokat használja. Ugyanúgy pózol. Ugyanazokat a "red flageket" és "green flageket" ismételgeti. Mintha ugyanabból a gyárból gördült volna ki mindenki.
És közben lassan elfelejtjük megkérdezni: Én valójában milyen ember vagyok?
Lehet, hogy te egy menthetetlenül romantikus ember vagy. És egész életedben azt próbálják beléd verni, hogy ne legyél az. Lehet, hogy te érzékeny vagy. És azt tanítják, hogy ez gyengeség. Lehet, hogy te békét keresel. Miközben mindenki azt várja, hogy harcolj.
És lehet, hogy pontosan ettől érzed azt egész életedben, hogy valami nincs rendben veled.
Pedig könnyen lehet, hogy nem veled van a baj, hanem azzal, hogy egy egész életet próbálsz leélni valaki más használati útmutatója szerint. Az önismeretnek, amit megannyiszor hangoztatok(az önazonossággal együtt) nem az a célja, hogy még jobb, még megvilágosodottabb embert faragj magadból erővel.
Pontosabban nem így, nem ebben a formában.
Az a legfontosabb feladata -ha lehet így nevezni-, hogy megmutassa azt, hogy KI VAGY TE akkor, amikor már senki nem mondja meg, hogy milyennek kellene lenned.
Hogy ne vakon repülj egész életedben.
Bontsd le azt, aki soha nem is te voltál
és építsd fel azt az embert, aki mindvégig ott volt,
csak túlkiabált a világ!
